A 2013-as MAdT szponzorai


Köszönjük a támogatást!
Vissza
Felhívás az Énekelt Versek XI. Zentai Fesztiválján való részvételre
2006. április 01., 22:53
Zenta szabad királyi várossá nyilvánításának 500. évfordulója alkalmából a Zentai Önkormányzat és a zentai Thurzó Lajos Közművelődési Központ az idén 2006. május 20-a és 21-e között rendezi meg az Énekelt Versek XI. Zentai Fesztiválját. A szervezők ezúttal is bemutatkozási lehetőséget kínálnak mindazoknak a szólistákna ...

Zenta szabad királyi várossá nyilvánításának 500. évfordulója alkalmából a Zentai Önkormányzat és a zentai Thurzó Lajos Közművelődési Központ az idén 2006. május 20-a és 21-e között rendezi meg az Énekelt Versek XI. Zentai Fesztiválját. A szervezők ezúttal is bemutatkozási lehetőséget kínálnak mindazoknak a szólistáknak és együtteseknek, akik, illetve amelyek énekelt verseket adnak elő saját megzenésítésükben. A versenyen való részvétel feltétele, hogy a benevezők műsorán legalább három megzenésített vers szerepeljen. Ezek közül az egyik Sinkovits Péter Szótagolt alázatkereső című verse legyen. A legjobbak meghívást kapnak a versenyre, amelyet 2006. május 21-én 17 órától a zentai Művelődési Házban a műfaj legjelesebb képviselőiből álló zsűri előtt rendezünk meg. A verseny győztese részt vesz az esti gálaműsorban. A verseny fődíjai: 1. díj: 10 000 dinár; 2. díj: 8000 dinár; 3. díj: 6000 dinár.

A zsűri tagjai: Bodor Anikó népzenekutató (Zenta), Radványi Balázs énekes-zenész, a Kaláka együttes tagja (Budapest), Sinkovits Péter költő (Zenta), Skorutyák Veronika, az Újvidéki Rádió zenei szerkesztője (Újvidék) és Verebes Ernő zeneszerző-költő (Zenta).

Jelentkezni 2006. április 28-áig lehet a kötelező versenydalokat tartalmazó hangkazetta beküldésével, amelyhez a pályázókról és a többi versenydalról is rövid ismertetőt kérünk. Postacím: Thurzó Lajos Közművelődési Központ, 24400 Zenta/Senta, Posta utca 18. Telefon: (00-381-24) (024) 812-526. A felhívás és a versszöveg megtalálható a www.vmmi.org.yu honlapcímen is.

Sinkovits Péter: Szótagolt alázatkereső

Engesztelő hívását
a nagy zuhatag alámossa,
szétterülő vágyát lopja.
Rontó siklásban mennyi a vissza?
Lázongó láznak mi marad titka?
Fakuló táltosok gördülnek homályosulva,
oldozott vétkek rejtekhelyén
ennyire tellett.
Mennyi a vissza?
Ki szólna már,
mi létünk egyensúlya?
Hol ér véget
minden hiány fémoszlopa,
hadrendek végostroma.
Kitartanak-e a végek?
Szózavarban nem beszélnek.
Üzenetnek nincs gazdája,
horpad várunk mestergerendája,
tető helyett minden istenek átka…
Élj csak erre-arra,
miként a szél akarja,
szanaszét a forgó táncból,
anyácska amúgy sem ápol.
Fordulj hát vissza,
miként a vizet a föld beissza.
Ki szólna már?
És ismételnénk,
mint rossz tanulók a padok között,
kiket a lét lekörözött.
Mondanánk hát halkan, szépen,
s a mardosó kétely úgy szállna messze tőlünk,
mint viaszbábuk szeméből a rettenet.
Mert így csak vert menet keres teret
maga előtt…
Magános építkezők keze csonkul
s csorbul már a véső éle is.
A rovátkákat meg ki olvassa?
Mennyi, mondd, mennyi a vissza?