A 2013-as MAdT szponzorai


Köszönjük a támogatást!
Vissza
Július 2. – Sarlós Boldogasszony napja
A búza beérése, az aratás kezdete kapcsolódik ehhez az asszo¬nyi és vegetációs jellegű naphoz. A szegedi kirajzású helyeken (Padé, Jazovo, Csóka, Száján, Debellács, Telecska, Horgos, Maj-dán, Ürményháza, Rabé, Torda, Verbica, Magyarcsernye, Udvarnok, Hetény, Kisorosz, Törökkanizsa stb.) azt tartották, hogy az asszony sarlóval arasson egy keveset, szedjen kalászt, hogy a jó¬szág el ne pusztuljon. Az asszonyi sarlós aratás hagyománya Szla¬vóniában még a XIX. században is gyakorlat volt. Az asszony nyomában járó férfi kötözött.

Szlavóniában még a közelmúltban is, mikor még arattak, és nem kombájnoztak, minden férfi és nő tiszta fehér, csak aratás¬kor használt ruhában aratott, mert ünnepnek tartották. A férfiakon fehér vászoning, fehér gyolcsnadrág, előttük fehér vászon félkötény, „pregacsa” volt, hogy védje a ruhát, mert a kalász na¬gyon szaggatja. Szalmakalap vagy micisapka és fekete bocskor egészíti ki az öltözetet. Az asszonyok fehér aratóréklit öltenek, a szoknya bármilyen színű lehet. Előttük durvább gyolcsból kö¬tény, „pregacsa”, a fejükön fehér kendő. A lábszár védelmére ők maguk varrnak bő szárú, egyenes, térdig érő, vékony gyolcsból szabott harisnyafélét, „szárcsarapot”, amit gumival szorítanak le a térd alatt. A lábukon fekete gumibocskor. A lányok öltözéke már színesebb. Hosszú, bő ujjú fehér réklit vesznek fel, amely¬nek a gallérja, a gombolójának a széle, a hosszú ujjak széle pi¬rossal van körülhorgolva. Cifra, piros szoknya, bő, kivarrott fehér félkötény, „pregacsa”, „szárcsarap”, fekete bocskor és a fejükön cifra, piros kendő egészíti ki az öltözetüket.

Mielőtt hozzáfognának az aratáshoz, reggel hat órakor meg¬fenik a kaszát, azután egy percre megállnak, magukban imád¬koznak. A marokszedők, kötélterítők félhangosan mondják: „Édös jó istenem, segíts meg!” Délelőtt 11 óráig dolgoznak, ekkor hazamennek. Délután folytatják a munkát két órától este hét óráig. Mikor bevégzik az aratást, mindenki hálát ad, mondván: „Hálá istennek!” [112]

A kévébe kötött gabonát hetesbe rakták. Két hetesből lett egy kereszt. Az alsó kéve neve: fenék, a legfelsőé: pap. A „kapradékot”, az elhullott és összegereblyélt szálakat a kereszt alá tettek. Sok helyen aratókoszorút készítettek kalászból, és a lámpára akasztották. A koszorú szemeit tavasszal a vetőbúzába ke¬verték.

A gabona learatása és behordása után kihajtották a jószágot a tarlóra.

A kévéket régen a búzás pajtába rakták, később rúgatták vagy csépelték ki.

Sarlós Boldogasszony napja az asszonyoknak bizonyos munkák esetében dologtiltó volt. Ezen a napon pl. nem volt szabad kenyeret sütni, mert kővé válik. Doroszlón a földekre sem le¬hetett kimenni dolgozni. Kint álltak a rendőrök a falu végén, és visszazavarták azt, aki a földjére akart menni.

Az időjárás fontos volt. Legmegfelelőbbnek a szárazságot tar¬tottak az aratás miatt. A szárazság viszont nem kedvezett más növényeknek, ezért azzal vigasztaltak magukat: „Majd hoz Illés esőt!” Ha viszont esett az eső, negyvenes nap lévén, 40 napig várhattak csapadékot. „Sarlós, ha vizel, soká vizel, ha nem vi¬zel, nem ér rá egyhamar.” [113]