A 2013-as MAdT szponzorai


Köszönjük a támogatást!
Vissza
Volt egyszer egy Újvidék 185.
VMMI krónika
2018. november 8.
Száz évvel ezelőtt 1.

A száz évvel ezelőtti, október végi és novemberi napok eseményeiben akarva-akaratlanul az újvidéki magyarság egyes képviselői is részt vettek. Azt, hogy a szerb nemzeti érdekek megvalósítására használták ki őket, feltételezhetően csak évek múltán derült ki. Így került más fénybe Mayer József (1877–1935), az Újvidéki Hírlap szerkesztőjének és a Grand Hotel Mayer tulajdonosa fiának, közismert újvidéki újságírónak a szerepe is. Mayer József köztiszteletben álló személyiség volt. Nemcsak újságíróként, sportmunkásként, hanem nagy színházkedvelőként is számon tartották. A Nagy Háború kitörése előtt is politikailag aktív volt, a Negyvennyolcas Függetlenségi Párt képviselőjeként a városi tanácsba is megválasztották.
Mayer József már egyetemistaként bekapcsolódott Újvidék társadalmi életébe. Számos új kezdeményezésben részt is vett, így az Újvidéki Torna Club megszervezésében, de a kerékpár szerelmeseként, a kerékpárklub megszervezésében is részt vett. Ő volt az, aki rábeszélte édesapját, hogy szállodájuk mellett egy nagy színházteremmel bővítsék tevékenységüket. Ez a színházterem lett a későbbiekben a nagy, száz évvel ezelőtti események színtere is. A színháztermet nemcsak a magyar nyelvű előadásokra és bálokra használták, hanem a szerb lakosság rendezvényei is ott zajlottak, így a Szerb Matica évi közgyűlései is. Mayer József színházkedvelőként két ízben is próbálkozott a magyar nyelvű színházi lap beindításával. Az 1902-ben először megjelent Újvidéki Színházi Újsággal, majd két év múlva, 1904-ben a Tháliával is. Az Újvidéki Hírlapnak már egyetemista korában munkatársa lett, de több más újság megjelentetésében is részt vállalt, még ha azok kísérletek maradtak is. Mégpedig a Neusatzer Journal, az Újvidéki Újság, a Határőr és az Újvidéki Sport munkatársaként is számon tartják. A jótékonykodásban is jeleskedett, többek között az Erzsébet Egyletben, majd a kerület munkásbiztosító irodáját is vezette. A háború befejezésének közeledtével, az Osztrák–Magyar Monarchia összeomlását követően Budapestre ment, ahol Károlyi Mihály kormányának sajtófelelőse volt. Távozása előtt azonban részese volt a 100 évvel ezelőtti újvidéki eseményeknek is. Az újabban megjelent visszaemlékezések szerint az újvidéki szerbség szervezkedéseiben közvetett szereplőként bukkan föl. Tomo Bajić, az eddig ritkán emlegetett szerb, nemzeti alapokon szerveződő Kereskedelmi Szervezet köré tömörültek képviselője, arról írt, hogy (a szerbeknek) több védekező intézkedést kellett foganatosítaniuk. Többek között meg kellett vásárolni az Újvidéki Hírlapot az egyik legrégibb nyomdával együtt. „Amióta Mayer Jóska Pestre távozott, ahova azért ment, hogy átvegye a nagy Déli Hírlap szerkesztését, az (Újvidéki Hírlap) állandó jelleggel piszkálni kezdett mindent, ami szerb, úgy a személyeket, mint az általános ügyeket. Természetesen erre volt anyag, több is, ha igazán utána járnánk.
Mi ezt a kérdést egyedül csak így tudtuk radikálisan megoldani, hogy megvettük a lapot és a nyomdát, azaz az Újvidéki Hírlap részvénytársaság részvényeit, és meghívtuk Mayer Józsit, hogy befolyásos és erős emberként, szerkessze a lapot. Ez egy határozott, és azok számára, akik egy kicsit is értik a helyzetet, drága megoldás volt. Nem nagyon – és ezt magamra is elmondhatom – adtunk arra, hogy a szégyenlős patrióták bíráltak bennünket: „Hogy itt van, a szerbek magyar újságot adnak ki!” A szemünk előtt csak a kitűzött cél lebegett: megvédeni a nemzettársaink életét és megélhetését, valamint a hasznára végzett pozitív tevékenység. Nem üres szavak kellettek ehhez, hanem tettek. Hagytuk Mayer Józsikát, hogy a vezércikkekben és hadijelentésekben ünnepelje a magyar és a német „győzelmeket”, amennyire azt kellett és amennyire azt akarta. Számunkra világos volt, hogy a háborút nem a magasztaló újságcikkek fogják eldönteni, hanem az idegek és az anyag bíróképessége. Csak arra kértük, hogy a szerb személyeket és intézményeket hagyja békén. Ő ezt, be kell vallanunk, lojálisan teljesítette, habár ez egy telivér újságírónak, mint amilyen ő volt, valóban nehezére esett. Sokszor hagyott ki az újságból olyan dolgokat, amelyeket az itteni hatalom küldött közlésre, de voltak esetek, amikor ezt nem lehetett elkerülni. Minden objektív értékelésnek be kell vallania, hogy soha egy újságíró sem volt nehezebb helyzetben, mint Mayer Józsika, amikor ő volt a szerkesztője annak az újságnak, amelynek mi voltunk a tulajdonosai.” Bajić értékelése szerint minden homlokegyenest ellenkező volt, mint amit hivatalosan elvártak tőle, csak így volt a mi, és az ügyünk hasznára hasznos. Egy nem szerb intézményt szerb kézre juttattunk, nagy eredménynek számított. Mayer József Horty hatalomra jutását követően tért vissza Újvidékre, ahol élete végéig tevékenykedett és szerkesztette a szabadkai Bácsmegyei Naplót, 1929-től Napló elnevezéssel. – Ózer Ágnes (Magyar Szó, 2018. november 8.)