Élnek, mint a disznók

Leírás: A Sawney-család élő anakronizmus. A tizenhatodik századi "pimasz koldusok" közvetlen leszármazottai, és életük látszólagos összevisszasága rögtön szabályos keretbe rendeződik, ha lakatlan, vad tájba, nomád életkörülmények közé képzeljük őket. Bár a földeket bekerítő birtokosok lassan kiszorították őket mindenhonnan, négyszáz évig fenn tudták tartani ezt az életformát. Ma azonban már egyszerűen túl sok épület van Angliában, s így nem maradt hely a vándorlóknak. A darabbeli család ezt nem tudja megérteni; a leckét azonban olyan módon verik a fejükbe, mely tanulási módszernek ugyanolyan fájdalmas, mint amilyen eredménytelen. Jacksonék jellegtelen, de nem utálnivaló emberek. Ez a család melegebb, szeretetteljesebb, de ez nem védi meg annak a heves támadásnak a hatásától, melyet Sawney-ék érkezése jelent az életükben. Jacksonék természetes ösztönei, a tisztesség, a kedvesség, még sosem voltak ilyen teherpróbának kitéve. Amint ez a próba megtörténik, összeomlanak. Én nem állítom, hogy ők ebben tipikusak lennének. Azért választottam őket ehhez a darabhoz, mert mondanivalómat eléggé végletes módon illusztrálják.