Ha valaki egy munkát, hivatást több mint öt évtizeden át napi gyakorisággal művel, akkor az illető személye és tevékenysége is figyelmet érdemel. És ha az a valaki történetesen újságíró, akkor tudatában van annak is, hogy munkájának természete és terméke szorosan kötődik a mulandósághoz.
(...)
Ebbe a könyvbe Nagy Nándor hetvenkét szövege került abból a körülbelül ezer rádiós és sajtójegyzetből, amely jórészt az elmúlt tíz év „termése”. Újságíróskodásának korábbi évtizedeiből sajnos csak elvétve maradt meg valami, mert Nandi bátyánk – saját bevallása szerint – nem gondolta annak idején, hogy írásai a későbbiekben érdekesek lehetnek. Pedig több szempontból is azok, mivel Nagy Nándor szövegei mindig valami időszerűségből, közérdekű, aktuális témából indultak és indulnak ki, és az évek múlásával így válhatnak egy ország, egy társadalom karikatúráivá, amelyeken durva ceruzavonásokkal megrajzolva ugyan, de mindig ott van egy adott kor vagy korosztály működésének, életének, életformájának, szokásainak leírása.
Miklós Csongor
Elcsépelt közhely, de igaz: a kéziratoknak is megvan a maguk külön élete egészen addig, amíg nyomdába nem kerülnek. A szerző ambivalens módon viszo...
A szlavóniai, drávaszögi szigetmagyarság fennmaradásába vetett hit az, ami átsüt Faragó Árpád Ahol nem némultak el a harangok című kötetének minden...