Élet, mindig nagy ž-vel

Neven Ušumović: A csalogány nyelve - Elbeszélések,  Ladányi István fordítása

Első találkozásom A csalogány nyelve c. kötettel Utasi Csilla tanárnő közvetítésével, 2022 tavaszán történt. Azóta hallgatom Karol Szymanowski Pieśń o nocy-ját, keresek thai hajókat a kikötőkben, korcsolyákat a Palicsi-tó mélyén, csontvázakat szemétdombokon, élőholtakat csatornák mellett…

A zágrábi születésű szerző első magyar nyelven megjelent novelláskötetét 2021-ben a Forum Könyvkiadó Intézet traN(S)zakció-sorozatában adta ki, Ladányi István fordításában. Neven Ušumović fiatalkorának jelentős részét Szabadkán töltötte, hungarológus lévén otthonosan mozog a magyar irodalom világában, s több magyar szépirodalmi művet is horvátra ültetett. Ladányi István már A csalogány nyelve megjelenése előtt többször publikált Ušumović-fordítást, valamint több tanulmányban is értekezett a horvát szerző munkásságáról. A válogatáskötet 11 elbeszélést tartalmaz, a 2009-ben megjelent Makovo zrno c. (A marhavagonban, Đar, Mákszem, Prayer for passive resistance, Vereš, Apa és fiú) és a 2012-ben kiadott Rajske ptice c. (Bácskai rizs, Vinaver gyermekei, Chikungunya, Ó, ne aludj, drága barátnőm!, A csalogány nyelve) kötetek novelláiból építkezik.

Az elbeszéléseket Sándor Laura elhagyatott tájakat, tompa, szürkés indusztriális látképeket, az emberitől feltűnően mentes omladozó város-snitteket ábrázoló illusztrációi kísérik, melyek a novellák (és szereplőik) destabilizált világaival finoman rezonálnak. A maszatos, elfolyó képek, elhagyatott, telefirkált, sokszor már azonosíthatatlan betontömbök egy kiüresedett létállapotról tudósítanak.

A csalogány nyelve c. kötet elbeszélései több szempontból is határsértők: bennük az államhatárok mellett az álom és a valóság, a reális és irreális, a múlt, a jelen és a jövő határmezsgyéi is elbizonytalanodnak, átjárhatóvá válnak, emellett kulturális sokszínűség is jellemzi a novellák világát, Ušumović szereplői szájába gyakran ad idegen szavakat, mondatokat, így bunyevác, (az eredetiben is) magyar, szlovén, de akár olasz, angol sorok is színesítik helyenként a szöveget. A novellák „kilépnek” az irodalom kereteiből, és különböző mediális terekbe kéredzkednek be: filmek, (fény)képek, valamint az alternatív könnyűzene és a komolyzene is megjelenik a kötet több kisprózájában, utóbbi a Prayer for passive resistance és az Ó, ne aludj, drága barátnőm! c. szöveg esetében pedig fokális pozícióba is kerül. A Makovo zrno c. kötetből származó elbeszélések diskurzusban állnak a Csáth-jelenséggel (nem csupán az opusszal, de az életrajzzal is), a kötetegészre általánosan jellemző, hogy olvasóként bármerre indulunk, könnyen  intertextus-hálóba gabalyodhatunk.

Ušumović rövidprózáiban rendre megjelennek szabadkai és más vajdasági terek, (neves) személyek és motívumok.  A kötetben egy, a padláson baglyot kínzó testvérpárhoz,  vagy nem túl sikeres ópiumélvező drámaíróhoz (ráadásul Jóska nevezetűhöz) is lehet szerencsénk, emellett a Mákszem c. elbeszélés több helyen szövegszerűen is megidézi Csáth Géza Ópium c. novelláját, példának okáért az Élet nagy É-vel szerepel mindkét szövegben - a Mákszemben külön hangsúlyt kap a tény, hogy Jóska „számára ez mindig nagy kezdőbetűs” (53. oldal). Nem korlátozódnak azonban Csáth személyére a vendégszövegek (és motívumok): egy Arany János-strófa és Petri György margarinos „hölgyei” is tiszteletüket teszik A csalogány nyelve lapjain.

A csalogány nyelve mint összefüggő egész, regény olvasható, ha az elbeszéléseket az azokat rokonító szálak mentén csomózzuk össze, mint: elmaradott, elhagyatott, sikertelen, képtelen, megragadt, kiábrándult... A novellák helyszínei és szereplői azonban külön-külön megteremtik, kitermelik saját individuális egzisztenciájukat, s követelik egyedi megközelítést igénylő szeletüket a kötetvilágból.

A kötetet nyitó novella a Bácskai rizs címet viseli, a zombiszerű, halottaikból fel-felocsúdó csatornaépíttetők és -építők rémálomba illő harcát/hajszáját követhetjük végig a bácskai „sártengerben”. A novella főszereplő-narrátora, a vérszomjas munkások elől menekülő Türr István az illatok (főként márkás parfümök) megszállottja, aki „új Lombardiát akart csinálni Bácskából” (22. oldal), nem számolva azzal, hogy eközben a kubikosokat embertelen helyzetbe taszítja. A novellában végighúzódik a csillapíthatatlan éhség érzete, amelyet a rizs (és talán a bosszú) orvosolhat – itt ezen elbeszélés még agrártörténeti ismereteink bővítésében is segítségünkre lehet, ugyanis benne a címben is szereplő (bácskai) rizstermelés kezdeteiről is olvashatunk egy rövid kitekintést.

A Prayer for passive resistance (Ima a passzív ellenállásért) c. novella (ahogyan arra a recepció is rámutatott) Csáth Muzsikusok c. elbeszélésével játszik el,  emellett  kaput nyit a japán jazzkultúra és filmművészet irányába is, ráadásul mindezt Szabadkáról teszi. Egyszer az autó rádiójából, másszor CD-ről, vagy épp erősítőből, de a Prayer… szinte minden oldalán szól a free jazz. Az auditív mellett a vizuális hatások is igen erősek, az elbeszélés Wiehler, nem Vivaldi (a Wiehler Gobelin ismert német márka) alcímet viselő szakaszában a négy évszak gobelin-képein keresztül egy képzelt metamorfózisokkal fűtött utazásra Tavasz - Nyár - Ősz és Tél relációján kerül sor. Az intoxikált állapotban lévő narrátor-főszereplőre a kép látványa katalizátorként hat, elalvás előtti utolsó vizuális ingerként. Az álombeli tájak leírásai dinamikusak, bennük megelevenedik a környezet, a gobelinek életre kelnek, és magukba szippantják az elbeszélőt, aki hol nyúlként, hol fürdőző lányként, hol békaként jelenik meg bennük. A japán Muzsikusok a csáthi eredetivel ellentétben kiutat ad, lásd az érzékkavalkáddal terhes vízióból felocsúdó narrátor-szereplő „nyilatkozatát”: „Azzal a szilárd elhatározással ébredtem föl, hogy örökre elmegyek Szabadkáról” (67. oldal).

Az Ó, ne aludj, drága barátnőm! c. rövidpróza a megfigyelés, a távolság és az intimitás szövege. Az elbeszélés zeneműve Karol Szymanowski Pieśń o nocy c. műve - az egyik szereplő jóvoltából megtudhatjuk, a szöveg egy arab misztikus, Rúmi versének lengyel fordítása, a novellában felrakott lemezen vezénylő karmester pedig Dorát Antal, Bartók tanítványa. A novella filmje a thaiföldi rendező, Apichatpong Weerasethakul 2002-ben Cannes-ban is díjazott alkotása, a Sud sanaeha (angolul: Blissfully yours), mely centrális pozícióba helyezi az érintést, főként a kezeket, ujjakat és bőrt. A gyakran erotikus töltetű kockákon a testi kötődés és a természeti világ kap főszerepet, a novella távolságtartó, ügyetlenkedő, bizonytalan interperszonális viszonyainak erős kontrasztját rajzolja. (Apichatpong Weerasethakul munkája nem csupán az elbeszélésbeli Matjazt varázsolja el, a közel két órás filmművészeti alkotás ezen sorok írójára is váratlanul intenzív, már-már lehengerlő hatást gyakorolt. A mindössze maroknyi szereplővel dolgozó film kevés helyszínen, minimális dialógussal és redukált cselekménnyel képes szokatlanul őszinte módon megrajzolni az emberközi viszonyok színes szövetét, miközben disztinktív atmoszférát teremt.)

Bár a határ-tematika a kötet csaknem minden elbeszélésében jelen van valamilyen formában, két novella esetében válik igazán explicit elemmé. A Vereš c. elbeszélés címadó alakja egy Magyarországra menekült férfi, aki részletesen beszámol kalandjairól a novella narrátorának, az őt meztelenre vetkőztető határőröktől az első magyar településeken zajló disznóvágáson át a Pestre tartó vonatig. A válogatáskötet címadó novellája zárja a rövidprózák sorát. Benne a Szabadkához, a magyar határhoz közeli erdőkben szervezett turisztikai célú vadászatok jelennek meg, és külön hangsúlyt kap a természetet kizsákmányolása – cselekményének helyszíne főként az erdő, s a kötet novellái közül egyedül itt jutnak „szerephez” a flóra és fauna képviselői.

Ahogyan azt Sirbik Attila a kötet utószavában megfogalmazza, a Jugoszlávia felbomlását megtapasztalt “elveszett generáció” kap hangot az elbeszélések lapjain. Talán ezen kötet közvetítésével a közvetlen tapasztalattal nem rendelkező későbbi nemzedékek számára is elérhetőbbé válhat a kilencvenes évek korhangulata, érzékelhetővé tehető ezen időszak hatása, megismerhetőbbé az egyes személyes és kollektív traumák napjainkig érezhető utórengéseinek miértje.

Neven Ušumović kötete a szürreális mozzanatokkal tűzdelt szövegvilágból mindenfelé szétáramló irodalmi, zenei és helytörténeti-történelmi vonatkozások gondos beépítésével olyan atmoszférát konstruál, mely valósnak és otthonosnak, s mégis különcnek és idegennek hat egyszerre. A csalogány nyelve c. elbeszélésválogatás többszöri újraolvasás után is tud mást és mást nyújtani a befogadó számára, s a benne szereplő zeneművek, filmek, irodalmi alkotások felfedezésére vagy újrafelfedezésére késztetheti az olvasót.

Szűcs Dóra (2023. május)