Esszé, Zene
Fülszöveg
Volt egyszer ennek a déli-vajdasági-vidéki világnak egy jazzkrónikása. Jazzportréi világszintűek, újságíróként páratlan, szakácsnak egyedi.
Amíg Dormán László itt élt közöttünk (a háborúban vonult el a Pilisbe), egyetlen fényképalbuma, jazzkönyve sem jelent meg. Azóta sem. Legendás rádióműsorai mellett a zeneszerető emberek korosztályai nőttek föl. Hangja elszállt az éterbe. Írásait nemigen őrizte, amit mégis, azt időközben elmosta egy pincevíz.
Ha nem így lett volna, bele sem kezdek ebbe a könyvbe.
ELŐSZÓ Nincs a pszichológiának még egy olyan területe, ahol olyan kevés tényre annyi okoskodás, elmélkedés épült volna fel, mint a tehetség kérdésé...
Fülszöveg: Messzi időre kell gondolataimnak visszaszállni! Két hónap múlva betöltöm a kilencvenkettedik életévem. A tiszta igazat akarom l...