Fülszöveg
Volt egyszer ennek a déli-vajdasági-vidéki világnak egy jazzkrónikása. Jazzportréi világszintűek, újságíróként páratlan, szakácsnak egyedi.
Amíg Dormán László itt élt közöttünk (a háborúban vonult el a Pilisbe), egyetlen fényképalbuma, jazzkönyve sem jelent meg. Azóta sem. Legendás rádióműsorai mellett a zeneszerető emberek korosztályai nőttek föl. Hangja elszállt az éterbe. Írásait nemigen őrizte, amit mégis, azt időközben elmosta egy pincevíz.
Ha nem így lett volna, bele sem kezdek ebbe a könyvbe.
Fülszöveg: Lassan fakulnak az ifjúkori emlékek, a letűnt élet… Mindent édesanyámnak köszönhetek, aki elindított, és őseimnek, akiktől egész...
ELŐSZÓ Rádiós újságíró koromban körülbelül kétszáz különböző rendű-rangú emberrel készítettem interjút. Ezek egy része kimondottan alkalmi volt, má...