Kézikönyv
BEVEZETÉS
„A Tisza-parton mit keresek?”
(Ady Endre)
A szerkesztő több mint hat évtizede, 1953 nyarán látta először a Tiszát Szegednél.
Ceglédről – a Gerje-parti metropolisból – érkeztem az egyetemi felvételire. Végül az akkor (még) négy egyetemi évet követően is Szegeden maradtam a földrajz–történelem szakos diplomát elnyerve, a Szegedi Tudományegyetem Földtani Tanszéke, majd Természeti Földrajzi Tanszéke munkatársaként.
A vizet (a széles Tiszát) bármely évszakban is csodálkozva szemléltem, de az 1970. évi nagy víz megdöbbentett, és aktívan kivettem a részem a védekezésből.
Két évtizednél több, hogy mi, a földtudományok művelői (hallgatók és diplomások) megalakítottuk az egyetemen az elgondolkoztató nevű Geo-Environ Környezetvédő Egyesületet. (Az egyetem fura ura csak regisztrációs díj fejében engedélyezte volna az egyetemi név használatát, amire viszont nem voltunk hajlandóak!)
Az egyesület tevékenységében első helyen a természetes források helyszínelése szerepelt (nyári táborok formájában), kezdetben az egész ország területén, majd évek múltán országhatárainkon túl (Erdélyben, Kárpátalján, Szlovéniában stb.) is.
Másik tevékenységi területünk a környezetbarát közlekedéssel (kerékpározás) jellemezhető. Nem városi kerékpározás, hanem a környéki települések „felfedezése” volt a cél. Szeged testvérvárosai közül elsőnek Temesvárra dolgoztuk ki a két várost összekötő túraútvonalat. (Egy román–magyar nyelvű útmutatót is kiadtunk az Ökotárs Alapítvány segítségével ebből az alkalomból 2001-ben.) Közben változatlanul ápoltuk a kapcsolatot a temesvári egyetem földrajzosaival, Raduly Stefán tanár úr hathatós támogatásával.
A hazai programokon kívül déli szomszédainkkal is eredményes együttműködést alakítottunk ki. Topolyáról az örökifjú Bálint Lajost kell itt feltétlenül megemlíteni. Később a magyarkanizsai Juhász Gyula, Hegedűs László és Berec Sándor lettek partnereink. A magyarkanizsai Lešo civil szervezettel összefogva, a Nemzeti Civil Alap által támogatott pályázatot nyújtottunk be egy másik testvérváros, Szabadka kerékpáros túraútvonalára (ehhez egy szerb–magyar nyelvű útmutatót adtunk az érdeklődő fiatalok kezébe).
Egyesületünk a „Forrásoktól a torkolatig” elnevezésű programja alapján 11 éven át jártuk a Kárpátokat. Ennek eredményeként hoztuk nyilvánosságra, hogy a Fekete-Tisza mellett igenis létezik a Fehér-Tisza is. Forrásaik 53 kilométerre vannak egymástól. Ukrán és magyar nyelvű táblával láttuk el mindkét forrást, elhelyeztük a Fehér-Tiszát a térképen (nem várva az ukrán szakemberekre), 2009-ben újjáépítettük a Fekete-Tisza forrásfalát. Váltottunk, mert a 11 év folyamán annyi méltánytalanság ért bennünket, hogy azt kibírni már nem volt erőnk! Teljes mellszélességgel érkeztünk a Tisza Szeged és Titel (a dunai torkolat) közötti szakaszára.
Az elmúlt években bejártuk a Tisza mente minden zegétzugát, szinte megszámlálhatatlan együttműködő partnert ismertünk meg. Közülük is az óbecsei Than Fivérek Értelmiségi Kör vezetőivel határoztuk el egy pályázat benyújtását a Wekerle Sándor Alapkezelőhöz 2012-ben. Ismét nem támogattak!
Kiadványunkban Szegedtől Titelig (a Tisza jobb és bal partjától mintegy 20-20 kilométer távolságot érintve) kidolgoztunk egy kerékpáros túraútvonalat. Adatgyűjtésünk során felkerestünk 49 települést. Ezek leírását most átnyújtjuk: tájékozódjanak afelől, hogy milyen látnivalók várják az érdeklődőket, ismerjék meg az adott település legjellemzőbb tulajdonságait, a tájat, az embert, aki ott született, él vagy az elhunytak életművét, mindezt – pénzügyi kereteinkre tekintettel – vázlatosan. A szövegben szögletes zárójelbe tett [számmal] a kiadvány végén található fényképekre utalunk.
Nem a Tisza-völgyről írunk, nem a Vajdaságról, nem a Délvidékről, véleményünk szerint a Tisza mente (Potisje) elnevezés a legalkalmasabb az általunk bemutatott vidékre.
A szerkesztőség tagjai hatalmas munkát végeztek az elmúlt években, de közülük is a két fotóst kell kiemelni, dr. Fülöp Mihályt és Mendei Árpádot, akiknek felvételei révén még inkább megértjük a leírtakat.
Fogadják szeretettel kiadványunkat mind az itthoni, mind a határon túli érdeklődők, mert bár a határ elválaszt, de a Tisza összeköt bennünket.
Kiadványunk nem kerül kereskedelmi forgalomba, de szándékaink szerint minden felkeresett település hozzájut ezzel is erősítve kapcsolatainkat, amíg a határ el nem tűnik életünkből.
Szeged, 2014. augusztus 20.
Dr. Tóth Imre szerkesztő
Fülszöveg A kötet egy legenda nyomába ered, hogy azután elmélyült kutatói munkával valósággá formálja Todor Manojlović nagybecskereki szerb költő, ...
ELŐSZÓ Korunk egyik nagy építészeti kihívása, hogy miként alakul falusi építészetünk, és hogyan alakul a közízlés a lakókörnyezetünk tekintetében. ...