Lelkemből

Fülszöveg:

Negyvenkét évet tanárként dolgoztam.   Fizika–kémia tanár vagyok. Már nyugdíjas. Nagy útra indultam, ki nem taposott ösvényen. A nemzet napszámosaként szeretnék egyszerűen, méltón írni családomról, magamról, felhasználva összegyűjtött jegyzeteimet, mindezt azért, mert emlékezni akarok. Annyi mondanivalóm van, szép és szomorú emlékek, emléktöredékek sorakoznak az emlékezetemben, el kell döntenem, hogy honnan kezdjem.

VISSZAEMLÉKEZÉSEK SOK-SOK VERSSEL ÉS NÉMI SZOMORÚSÁGGAL

Hízelgő… ez a fából készült vonalzó régi darab volt a fizikakabinetben, de 2014-ben a tanév vége felé nyomtalanul eltűnt. Akkor én is pontot tettem a pályafutásom végére. Talán azt gondolja a tisztelt olvasó, hogy e vonalzó volt az órán a fegyverem. Igen, használtam, mindig kéznél volt, úgy becéztem: verővonalzó, de a rendeltetéséről egykori tanulóim meséljenek! Kiderült e pár sorból, hogy tanügyes voltam. Negyvenkét évet tanárként dolgoztam. Fizika–kémia tanár vagyok. Már nyugdíjas. Nagy útra indultam, ki nem taposott ösvényen. A nemzet napszámosaként szeretnék egyszerűen, méltón írni családomról, magamról, felhasználva összegyűjtött jegyzeteimet, mindezt azért, mert emlékezni akarok. Annyi mondanivalóm van, szép és szomorú emlékek, emléktöredékek sorakoznak az emlékezetemben, el kell döntenem, hogy honnan kezdjem.