20 év muzsikálva

A Szökős Együttes 1994-ben alakult a vajdasági Bácska közepén fekvő Szenttamáson. A fiatalokból, kamaszokból összeállt csapat tagjai olyan falusi közegben nevelkedtek és szocializálódtak, amelyben a paraszti kultúra - még ha modernebb formában is - elevenen élt a XX. század utolsó évtizedében is. Ez a környezet, amely a népi muzsika természetes közege is egyben, nagyban hozzájárult a népzene valódi lelkületének és arculatának megértéséhez, befogadásához, ami azután önkéntelenül visszahatott a zenei előadásmódra. A családi ház és a tanya körül mindennaposak voltak a földműveléssel és állattartással kapcsolatos teendők, amelyekből ezek a fiatalok is keményen kivették a részüket. A közös gyermekkori élményeket és kalandozásokat is a népzene szeretete és az együtt zenélés öröme ösztönözte. Muzsikálások a gangon, a tavottaszagú műhelyben, a dohos garázsban, a pókhálós padláson, a gyümölcsösben, az istállóban, a góréban, harmatos kaszálón, gumicsizmában a tocsogós ganyédombon, kesztyűben és sapkában a téli zimankóban... Kapálás, szántás, kaszálás, traktorozás, favágás, kukoricatörés, disznótor, dohányszedés, felborulás csónakkal, bunyó a kocsma előtt, lezuhanás a szekérről: hangszerestül természetesen!, napszámozás a nyári szünetben egy kis zsebpénzért... A kamaszok a gyermeki kalandozásaikon keresztül a térség meghatározó zenészeivé nőtték ki magukat. Ezen a lemezen kedvenc számaikból örökítenek meg néhányat: nemcsak a 20 év előtt tisztelegve, de a húszéves együtt muzsikálásnak a jelentését és jelentőségét, ezt az összhangzatot fölcsendítve.

A zenekar tagsága az elmúlt több mint két évtizedben többször változott. Itt kötelességünk megemlíteni, és köszönetét mondani azoknak a személyeknek, akik e lemezen nem szerepelnek, ám bizonyos időszakokban nélkülözhetetlen szerepet töltöttek be a zenekar működésében: Alilovic Gojkónak, Dosztán Dénesnek, Lukács Imrének és Vas Endre - Pasinak. Köszönetét mondunk Szabó Árpád prímásnak is, aki az első fogásokra tanította az együttes tagjait, és egyúttal Ő a zenekar névadója is.

Csonka Ferenc

1. Tempósan! (Rábaközi) 5' 44’’

2. Öregesen (Erdőszombattelke) 5’ 48"

3. „Az ágyam deszkája...” (Kecel) 5’ 10”

4. Aladár bácsi (Magyarpéterlaka) 7’ 38”

5. „Csipás” (Bánffyhunyad) 6' 29”

6. „Na mikh Devla te merav...” (Szászcsávás) 6’ 40”

7. Dudautánzás (Felvidék) 4’ 02”

8. A kávéházban (Kolozsvár) 6’ 41”

9. „Édesanyám lánya vagyok...” (Magyarszovát) 7’ 47”