Annaringó országának remek rímes titkai

Akár a pókháló szerteágazó mintáját a napsugár, úgy ragyogják be lelkünket a kishegyesi Sisakos Fanni gyerekversei. A Rantantuli tulipánfája című kötet hősei egy derűs társaság, a szerző által teremtett világ egy ideális univerzum. Gyerek és felnőtt egyaránt úgy érezheti, ebben a világban csupa öröm az élet, amellett tele van tanulságokkal. Ezek játékos megélése lehet az ,,érdemes” lét titka. Sisakos Fanni valódi neve Tóth Annamária, a Debreceni Egyetem filozófia szakán és a Nyíregyházi Főiskola nemzetközi kapcsolatok szakán szerzett oklevelet, tanulmányokat és különböző szépirodalmi alkotásokat publikál folyóiratokban, emellett számos (gyerek)könyve jelent meg magánkiadásban. Több helyütt elmondja, azért így, mert fontosnak érezte, hogy valamilyen formában, amilyenben tőle telik, az Olvasók rendelkezésére bocsássa írásait. Motivációt jelentett számára, hogy az írás mellett a magánkiadásra is előteremtse a szükséges anyagiakat. Több író-olvasó találkozót szervezett, ahol az érdeklődők ajándékba kaptak tőle művei magánkiadásából. Fannira és alkotó tevékenységének egészére gyönyörűen jellemző ez az ajándékozási, ,,odaszentelődési” hajlam. Nagylelkű ember és nagyívű író, költő, aki a hagyományos verselési formák eszközeivel fejezi ki örökértékű és örökérvényű mondanivalóját. Magáról azt állítja, tulajdonképpen mindig a szerelemről ír. Azt gondolom, gyerekverseiben az élet iránti szeretetet, az életörömöt fejezi ki, úgy hogy azt gyerek és felnőtt egyaránt megértse, egyik mert MÉG távoli számára az ebből fakadó tanulság(tétel), a másik mert MÁR szomorúan messzire távolodott lelkében mindezektől.

A Rantantuli tulipánfája három ciklusra tagolódik: az első a Teató, második a Rantantuli tulipánfája, harmadik a Titokország címet viseli. Olvasás közben ezeken belül olyan titokzatos és érzékletes nevű figurákkal, fogalmakkal találkozhatunk mint a Csemegeliget, a Morzsi Hektor nevű kutyaszemély, Annaringó, a Gorillonok, a Kék király, az Egyiptomi kislány vagy a Gyurcó ABC.

Ezekben a vers-mesékben benne van a vágyakozás, hogy olykor mindenki kicsit más és máshol szeretne lenni, mint aki és ahol eredetileg van. A felvonultatott karakterekben megvan az oktatói célzatú fejlődési szándék. A Békaábránd című vers így fogalmaz erről: ,,Tavirózsán ül a békakirályfi,/tanakodik, induljon-e világgá./Várja az énekszótól/ harsogó erdő,/hol lombok közt madarak dalolnak./Bár lehetne ő is pacsirta!/Ha lába alá/fűzfaágat igazíthatna,/trillájától a tisztás visszhangozna…”

Az átélni akarás és a valahova tartozás álma tartja a versek állat(i) és esendően emberi hőseiben a lelket. Van jövőképük, a magukat, kicsinységeiket meghaladva, emberi szemmértékkel még látható messzeségekbe, magasságokba tartanak: ,,Szellő hozza a tenger neszét,/nem messze nagy víz tükrözi a Holdat./Rantantuli tulipánfája kék./Ezüstruhába öltözött az ég,/alatta fehér bimbót bont a holnap./Illattal illeti a földtekét…”

(Rantantuli tulipánfája kék című versrészlet)

Természeti képek, hasonlatok, évszakok játékai elevenednek meg a remek rímek nyomán. Egy asztalhoz ül pisztáciateát inni két, egymástól teljesen különböző fajta teremtmény: Morzsi Hektor és Rantantuli. Egyik sem (mint ahogy egy embergyerek sem) mindig tudja, hogy kicsoda is ő és hol a helye, de egymással szemben ülve, egymás tekintetének tükrében sok minden kiderülhet... Az elmondottakból lehet következtetni, hogy ez a gyermekverses könyv bőven tartogat morális tanulságokat, de teszi ezt mindenfajta szájbarágás nélkül (!) Frappánsan, érzékenyen, olvasmányosan vezeti el és rá olvasóját az emberi rezdülések és viszonyrendszerek talajára, magas-mélységeire. Sisakos Fanni (készülő kötetének) egyik felnőtt versében így vall erről az elemi ,,tudásról”: ,,A tárgyak tudják:/én sejtem, hogy élnek./Már kisgyerekként/sírtam sorsukon…”

Ez a fajta érintettség, hogy a fizikai valóság mellett részei vagyunk a saját magunk által teremtett képzelet-világnak is és az visszahat a valóságunkra, kiolvasható Annamária-Fanni Anna(ringó)- verseiből is: ,,Hívja Annát is már az álomország,/hunyd be a szemed, meglásd, ha elalszol,/egy lepkeháton üldögélő tündér/hint szempilládra álomport a Holdról,/aztán a tündér is elalszik lassan,/csak a hajnal fényére ébred,/de addig a ringató, puha éjben/együtt álmodunk csillagszép meséket.”

(Altató című vers-részlet)

Amikor első alkalommal olvastam ezt a költeményt, a teljes szöveget, akkor az archaikus (?) imádságra asszociáltam: Én Istenem, Jóstenem,/Lecsukódik már a szemem,/De a tiéd nyitva Atyám,/Amíg alszom, vigyázz reám!/ Vigyázz a jó szüleimre, /Meg az én jó testvéremre,/ Mikor a nap újra felkel,/ Csókolhassuk egymást reggel./ Ámen

Egyfajta ima, mantra hangulata kerített hatalmába. Több versről is érezni, hogy sugallja az egymásra figyelés, az összetartozás, a közösségi élmények fontosságát. Mai, elidegenítő világunkban ez különösen aktuális. Fanni el is mondja magáról, azt szeretné, ha az olvasói soha nem lennének egyedül. Sors- és lélekközösséget vállal velü(n)k, végtelenül humanista  írásai folytán.

Az Annaringó tulipánjában pedig mindezt így fokozza, folytatja: 

,,Hívja a hajnal a nappalt, kék égbolt tele habbal,

(...)

száz fátylas tüneményt, szirmot bont ki a fény,/ éj a hibiszkusz leple, bokrán színes a lepke,/ fényport hord az idő, bársonyban jön elő / kertészünk, ha viháncol, verset sző a világból…”

Ezzel a könyvvel a kedves szülő vagy a pedagógus egy fantáziadús vers-univerzumot nyithat meg gyermeke, tanítványa számára. Bizonyos az is, hogy a szavalóversenyeken gyakran halljuk majd a Rantantuli dallamos sorait. Továbbá szín- és formagazdag vizuális élménnyel is gyarapodik mindenki, aki forgatja. Tóth Alisa illusztrációi öntik igényes formába a szereplőket.  A kedvenc képem, ahogy Anatol cica a ,,borsó zöldjét lesi”... Töredelmesen megvallom lefotózva, telefonról olvastam el a könyvet, mert két példányt is vettem ugyan belőle, de ajándékba. Barátok, rokonok gyermekei kapták és ahogy hallom, szüleikkel együtt élvezettel olvassák. Van benne verses ABC is, mely a GY- betűnél például környzettudatos:

,,Gyurcónak van ABC- je,/küldi a világ/köszönetképpen, mert védi az /állatot s a fát.”

A LY- betűből a természeti jelenségekről tanulhatunk: ,,Lyukas a kő, a rákocska/belé költözött,/ dagálykor a Hold mosolyog /a tenger fölött.”

Az Ö- betű játékos, talányt rejtő, fejtő: ,,Ördögök ha körbeállnak,/öt tűzdal fakad, /melyek/ lángján szétbontható/az ördöglakat.”

Az utolsó betű pedig ügyesen summáz: ,,Zsákbamacska ez a nap,/sok szépet rejteget,/gyűjtsd/a tudást, és közben/a kincset megleled.”

Szerzőnk is így tett és könyv lett. Számomra nagyon tanulságos és sokat mondó, ahogyan Sisakos Fanni nyilatkozik arról, mi a célja a gyerekkönyv írással:

,,Az utánunk jövő nemzedékhez közelebb hozni nagybetűs Anyanyelvünket a legjobb tudásom szerint, a legszebb feladat. Célom és legnagyobb reménységem, hogy gyermekeink akár az én verseim által is felfedezzék Olvasói mivoltukat, és értsék, éljék nemzeti klasszikus irodalmunkat és a világirodalmat. Azt a birodalmat, mely nekem is a legtöbbet adott. Az olvasása életet ment. Ezzel szeretném felvértezni az utánam jövő nemzedékét…”

A verseskönyvet záró utolsó költemény, a Vándorút lekerekíti bennünk a szerző szándékát, könyv üzenetét is: ,,Míg egyre feljebb haladok,/már nem tudom, lenn ki vagyok,/melyik kergetőző gyerek:/aki sír, vagy aki nevet?/Egy gömbbé forrott a világ,/ezüstszáron aranyvirág, /engem hordoz a gyémánt ég,/s a gyémántban a tengerkék,/mert én királyfi vagyok,/s ha akarom, elszaladok,/de ha kértek, visszatérek,/s nektek tovább regélek.”
Igen, kérjük, (reg)éljen tovább a szerző, nagybetűs Olvasója örömére. Mindig is csodáltam azokat az alkotókat,  akik műveikben képesek voltak ilyen mértékben és értékben visszautalni gyermeki énjükre. Tőlük igazán sokat lehet tanulni, (vers)hangjukra (amely lágy, mégis határozott), mondandójukra érdemes odafigyelni, nem beszélve arról, hogy mindez színvonalas olvasmányélményt jelent és könnyed bájából adódóan rendkívül élvezhető is.

L. Móger Tímea (2022. július)