Esszé, Zene
Fülszöveg
Volt egyszer ennek a déli-vajdasági-vidéki világnak egy jazzkrónikása. Jazzportréi világszintűek, újságíróként páratlan, szakácsnak egyedi.
Amíg Dormán László itt élt közöttünk (a háborúban vonult el a Pilisbe), egyetlen fényképalbuma, jazzkönyve sem jelent meg. Azóta sem. Legendás rádióműsorai mellett a zeneszerető emberek korosztályai nőttek föl. Hangja elszállt az éterbe. Írásait nemigen őrizte, amit mégis, azt időközben elmosta egy pincevíz.
Ha nem így lett volna, bele sem kezdek ebbe a könyvbe.
„GYARAPODOM, BÁR ELFOGYOK” Sziveri János (1954–1990) Alig néhány esztendeig lehetett otthon valahol. Földönfutó volt, helyét kereső...
Térdig fagyni a földben Terék Anna legújabb, a 2020-ban megjelent kötete, a Háttal a napnak a sötétségbe borult ember kötete, aki nem tud m...