A kötet olyan kisperiodikákkal foglalkozik, amelyek 1945–1992 között jelentek meg Eszéken, Feketicsen (Bácsfeketehegyen), Kishegyesen, Ómoravicán (Bácskossuthfalván), Szabadkán, Temerinben, Topolyán, Újvidéken, Zágrábban és Zentán. A szerző kisperiodikának nevezi azokat a magyar nyelven (is) megjelenő, szépirodalmi szövegeket és publicisztikát is tartalmazó (ifjúsági) lapokat, amelyek művelődési és művészeti orientáltságúak, de csak helyi terjesztésűek voltak, és legfeljebb öt évig jelentek meg. A kötet arra összpontosít, hogy miként alapították ezeket a lapokat, mik voltak a szerkesztési irányvonalak és, hogy az adott periodika milyen körülmények között szűnt meg. A célkitűzések egyike emellett a korabeli művelődéspolitikai, művelődés-, művészet- és sajtótörténeti folyamatoknak való megfeleltetés, valamint az adott kisperiodika elhelyezése a jugoszláviai magyar művészeti világok és együttműködési hálózatok összefüggésrendszerében. Különösen fontos emellett azon egyéni és kollektív szereplők feltérképezése, akik a kisperiodikákat alapították, akik közreműködtek, továbbá, akik ellehetetlenítették.
ELŐSZÓ (...) 2002 szeptemberében Szalai Rózsa unokahúga, Nagy Borbála Ildikó, aki a Kosztolányi-hagyaték jogutódja, elhívott magához, hogy a Ménesi...
A könyv több mint harminc szerző összesen 48 díjazott írását tartalmazza, amelyek mindegyike a vajdasági magyarságot érintő társadalmi jelenségekke...