Történelem, Helytörténet, Társadalomtörténet
Fülszöveg
Száz esztendő pergett le azóta, hogy betemették a nagy háború (1914– 1918) utolsó lövészárkait. Az olvasó kezébe adott könyv azoknak az őseinknek az emléke előtt tiszteleg, akik harctéri árkokból, bunkerekből és kavernákból költöztek a katonatemetőkbe, azok előtt hajt fejet, és mond értük imát, akiknek csontjai Európa-szerte porladnak. A hősök közül nagyon kevesen nyugosznak a topolyai Nyugati temetőben. A könyv azokról a felmenőkről is tisztelettel emlékezik meg, akik a harcokat megjárva életben maradtak, és a megpróbáltatások után itthon szorgalmasan művelték a földet, dolgoztak műhelyükben, illetve folytatták az 1914-ben kényszerűen megszakított felső iskolai tanulmányaikat.
ELŐSZÓ Nincs a pszichológiának még egy olyan területe, ahol olyan kevés tényre annyi okoskodás, elmélkedés épült volna fel, mint a tehetség kérdésé...
A szlavóniai, drávaszögi szigetmagyarság fennmaradásába vetett hit az, ami átsüt Faragó Árpád Ahol nem némultak el a harangok című kötetének minden...