A 2013-as MAdT szponzorai


Köszönjük a támogatást!
Vissza
November 22. – Magyar közoktatás napja
Az anyaországi Pedagógusok Szakszervezete a magyar közoktatás helyzetének, gondjainak bemutatására, valós társadalmi megítélésének elősegítése, a közös cselekvés kialakítása céljából 1991-ben kezdeményezte, hogy november 22-én tartsák a magyar közoktatás napját.

A vajdasági magyarok fogyatkozásának megfékezéséhez (ami az alacsony natalitás, az asszimiláció, az esélyegyenlőség hiánya és az elvándorlás következménye) hozzájárulhatna egy teljes magyar anyanyelvű iskolahálózat. A magyar fiatalok erőteljesebb felsőfokú végzettsége növelné szaktudásukat, munkalehetőségüket és vállalkozási esélyeiket. Ez a délvidéki magyar közösség megmaradásának egyik fontos feltétele.

A 2002. évi népszámlálás tartalmazza a vajdasági 15 éves és ennél idősebb lakosság iskolai végzettségének adatait. Ha elemezzük az alap-, közép- és felsőfokú végzettségűekről kapott adatokat, az alábbi mutatókhoz jutunk: az általános iskolát végzett magyarok száma kb. 6%-kal nagyobb, mint a többségi nemzeté. A továbbtanulásról sokkal több magyar marad le, mint szerb. Különösen falun nagy az alapképzettségi szinten megmaradtak száma; tudjuk, hogy a magyarság fele éppen falun él. A legtöbb magyar nyelven tanuló általános iskolás (a vajdasági magyar tanulók majd 70%-a) a következő községekben van: Szabadka (16 iskolában 3757 tanuló), Magyarkanizsa (2228), Zenta (1904), Topolya (1781), Óbecse (1652) és Ada (1202). A szórványban – ahol egyes községekben esetleg még ötszáz körül van a magyar tanulók száma – a helyzet körültekintő tervezést és nagy odafigyelést igényel. Azokon a sziget-, szórványtelepüléseken, ahol száz alatt van a magyar tanulók száma, évről évre bizonytalan az osztályok megnyitása.

Középfokon a helyzet a következő: magyar tannyelven a 2004–2005-ös tanévben 12 község 34 középiskolájában folyt oktatás (10 gimnáziumban, 23 szakközépiskolában és szakmunkásképzőben, valamint egy művészeti középiskolában). A középiskolát végzett magyarok száma átlag 9%-kal alacsonyabb (falun ennél több), mint a szerbeké, attól függetlenül, hogy milyen nyelven folytatják tanulmányaikat. A középiskolások megcsappanó száma a gyengébb továbbtanulási készséget, az anyanyelvű középiskolák elégtelen számát és gyengébb minőségét jelzi. Vigasztalásul elemezzünk részletesebben. Sokáig a magyar tannyelven is képzést nyújtó hároméves iskolák voltak a legattraktívabbak a magyar diákok számára. Az utóbbi időben az ide iratkozott tanulók száma évről évre csökkent. Az 1995–1996-os tanévben még 1219 tanulót jegyeztek be, a 2004–2005-ös tanévben csak 778-at; a fogyás 36,18%. Ez olyan szempontból lehet biztató, hogy feltételezhető: a szakmunkásképző helyett a négyéves, érettségit nyújtó középiskolákba iratkoznak szívesebben a tanulók.

A középiskolába járó magyar nemzetiségű tanulók anyanyelvű oktatással való felöleltsége az 1994–1995-ös tanévben 70,03%-os volt, majd csökkent. Az 1998–1999-es tanévtől kezdve a helyzet javult. Az újabb intézkedések – a felvételi terv szerkezetének további módosítása, új oktatási profilok bevezetése, új középiskolák alapítása és szakok bevezetése (elektrotechnika; egészségügy és szociális védelem; közgazdaság, jog és adminisztráció; kereskedelem, vendéglátóipar és idegenforgalom) – hozzájárultak ahhoz, hogy a magyar nemzetiségű tanulók anyanyelvű oktatásban való felöleltsége nőtt, és a 2004–2005-ös tanévben elérte a 72,35%-os szintet. Ezzel még mindig nem lehetünk megelégedve. Érdemes elgondolkodni a magyar középiskola-központok kialakításáról – más koncepciót alkalmazva Szabadkán vagy Zentán, illetve Újvidéken és Nagybecskereken.

Aggasztó a pedagógusi munkakörben foglalkoztatott szakképzetlen tanügyisek nagy száma. A szabadkai iskolákban a tanító- és tanárállomány 25-30%-ának nem megfelelő a szakképesítése: másodtárgyak, amihez nincs meg a végzettsége, vagy nem diplomázott, vagy vállalati mérnökként vendégtanár. Fontos, hogy mielőbb megoldjuk a magyar pedagógusképzést egy önálló magyar pedagógiai karon.

A magyar főiskolások részaránya (abszolút száma is) 2004-ben 10% fölé nőtt, főleg a tömbben. Ez az új, jobb színvonalat nyújtó középiskolák és tehetséggondozó gimnáziumok megnyitásának eredménye, s nőtt a továbbtanulási készség is, főleg a magyar tannyelvű főiskolákon. A magyar egyetemisták részaránya azonban nem kielégítő, alig több mint 6%-os. A diplomás magyarok száma 3-4%-kal kevesebb a többségi nemzet diplomásainak számához viszonyítva. Az anyanyelvű minősítővizsgákra való felkészítéssel, a szerb nyelv jó ismeretével, serkentő ösztöndíj-politikával ezen mindenképpen javítani kell. A magyar nyelvű oktatáshoz az Újvidéki Egyetemen belül minisztériumi engedély kell. Eddig intézményesített magyar felsőoktatás nem volt, csak annak részleges jegyeit találtuk meg öt intézményben az egyetem 4 karán (a szabadkai Közgazdasági, Építőmérnöki, Tanítóképző Karon és Újvidéken, a Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéken), a Művészeti Akadémián (színészképzés kétévente), illetve néhány főiskolán (műszaki és óvóképző). Az idén a Magyar Nyelvű Tanítóképző Kar „befogadásával” megtört a jég. Ez az intézmény az első magyar tannyelvű kar, amelyet a bolognai nyilatkozat elvei szerint alapítottak, és amelyet a szerb állam támogat. Az anyaországi kihelyezett tagozatok szabadkai és zentai főiskolai próbálkozásai még nem akkreditáltak Szerbiában, és csak részben illeszkednek az itteni felsőoktatási rendszerhez: konzultációs központokban folytatott távoktatási formaként. Ennek ellenére az ott szerzett diplomák honosítása elkezdődött.
Összegzésül a vajdasági magyar iskolaprogram esélyeinek javításához fontos:
 
  • A közoktatásba beiratkozók anyanyelven tanulásának serkentése (megfelelő közoktatási hálózat, jól képzett oktatók, fejlett infrastruktúra és szakkönyvellátottság, szakkollégiumi rendszer, utaztatási lehetőség – iskolabuszok); magyar nyelvű tanítói-tanári kézikönyvek és tankönyvek; a minőséges munka motiválása fizetéskiegészítéssel (ösztöndíjazásos alapon).
  • Növelni a magyarság képzettségi szintjét és az oktatás minőségét minden szinten – továbbtanulási szándék motiválása új ösztöndíj-támogatásokkal, tehetséggondozó programokkal, munkahelykilátásokkal; ezzel jár a befektetések növelése, az életminőség javítása.
  • Színvonalas magyar nyelvű középiskola-központok megszervezése (Szabadka, Zenta); szórvány iskolaprogram kidolgozása (a szórványban minden magyar tanuló részesüljön legalább rendszeres anyanyelvápolásban), magyar középiskolai/kollégiumi központok (Újvidéken és Nagybecskereken).
  • Támogatni a magyar fiatalok felsőoktatási intézményekbe való tömeges iratkozását (felvételi előkészítés, a magyar/kétnyelvű karok támogatása, munkaerőpiaci igény elemzése).
  • A magyar pedagógusképzés folyamatos intézménytámogatása (Magyar Tanítóképző Kar Szabadkán és a tanárképzés Újvidéken) – épületfelújítás, a tanároknak fizetéskiegészítés.
  • • A felnőttképzési formák (átképzések, továbbképzések) ésszerűsítése az állami karok és civil szervezetek kezdeményezésére a folyamatos tanulás támogatásával, a magyar oktatók kommunikációs és versenyképességének javításával.
  • A magyar intézmények működési bizonytalanságának megszüntetése középtávú támogatási tervekkel, szponzorálással, magántőke bevonásával is. Létrehozható olyan regionális oktatási tömörülés is, amely megállja helyét az egységes európai felsőoktatási piacon. Ezért jelentős, hogy a magyar nyelvű oktatást teljes egészében lássuk. Ezen belül kell átgondolni a magyar közösségek megmaradásának, az értelmiség képzésének szükségleteit mind szakmai, mind nyelvi szempontból, nem feledkezve meg a munkaerő-piaci lehetőségekről, szükségletekről sem.
Gábrity Molnár Irén, 2006