A 2013-as MAdT szponzorai


Köszönjük a támogatást!
Vissza
Felhívás az Énekelt Versek XXII. Zentai Fesztiválján való részvételre
2017. május 11., 14:55
A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet és a zentai Thurzó Lajos Művelődési-Oktatási Központ Zenta Önkormányzata közreműködésével a zentai csata 320. évfordulója, valamint Arany János születésének 200. évfordulója, Koncz István születésének 80., halálának 20. évfordulója jegyében 2017. május 11-e és 14-e között megrendezi az Énekelt Versek XXII. Zentai Fesztiválját, amelynek idei díszvendége Domonkos István Híd- és József Attila-díjas költő, író.
Felhívás az Énekelt Versek XXII. Zentai Fesztiválján való részvételre
A szervezők ezúttal is bemutatkozási lehetőséget kínálnak mindazoknak a szólistáknak és együtteseknek, akik, illetve amelyek énekelt verseket adnak elő saját megzenésítésükben. A versenyen való részvétel feltétele, hogy a benevezők műsorán három megzenésített vers szerepeljen:
– ezek közül a kötelező Domonkos István 2. újvidéki elégia című költeménye,
– egy szabadon választott vers Arany János költészetéből,
– és egy a versenyzők által kiválasztott vers.

A legjobbak meghívást kapnak a versenyre, amelyet 2017. május 12-én, 18 órától a zentai Művelődési Házban a műfaj legjelesebb képviselőiből álló zsűri előtt rendezünk meg. A fesztivál a Magyar Nemzeti Tanács kiemelt jelentőségű országos rendezvénye.

A verseny fődíjai:
1. díj: 15 000 dinár; 2. díj: 12 000 dinár; 3. díj: 10 000 dinár.

A zsűri tagjai: Mezei Szilárd zenész, zeneszerző (Zenta) – a fesztivál díszvendégének, Domonkos Istvánnak képviseletében, Radványi Balázs énekes-zenész, a Kaláka együttes tagja, a zsűri elnöke (Budapest), dr. Stifner Gábor rádiós szerkesztő, műsorvezető (Budapest), Török Máté, a Misztrál együttes tagja, verséneklő, zenész (Budapest), Verebes Ernő zeneszerző, költő (Zenta–Budapest) és Szögi Csaba író, költő (Zenta).

Jelentkezni 2017. április 30-áig lehet a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet honlapján (www.vmmi.org, Felhívások menüpont), ahol a felhívás, a versszöveg és a jelentkezési lap is megtalálható. A versenydalok is itt tölthetők fel mp3-as formátumban. Bővebb információ a Zentai Művelődési Házban W. Boros Gabriellánál (+381/24-812-603), Baráth Hajnal Annánál (hajnal.anna84@gmail.com) és a Vajdasági Magyar Művelődési Intézetben Nádi Karolinánál (+381/24-816-790) kapható.

Domonkos István

2. újvidéki elégia
Őrültség hiún kitárulkozni.
Cocteau

Fájdalom, a föld süllyed, vagy fölfelé száll a hó,
a nehéz eső önlényegébe mártja a fákat,
két elem között duzzadva vergődik a levél,
a por vízzel sár,
kenyérrel a lány halál.
Fájdalom, valahol tégla zuhan,
jajdul a rend, a rend rossz szokás,
törvény a szerelem, gyilkosa vagyok már,
víz sínein hal,
elzúgok, egy pillanat,
véres tenyérrel
simogatom hajam,
ó, becézem és imádom
és áltatom magam.
Olajos vagyok, némán dübörgök,
párát dalolok, rőt ködöt,
szikrát,
szikrát,
magamnak dörmögök,
egyedül,
durván,
ahogy a szégyenlős ördögök,
póznák között repülök,
monoton, lassú ritmuson,
mint elavult, erőtlen,
oktalan elvadult mozdonyok,
riadt, gyermekszemekkel
éjbe bámuló mozdonyok,
vígan támolygó, súlytalan,
szerelmes mozdonyok,
s mert ennyire szabad vagyok,
hát inkább meghalok.
Fű leszek, zölddel csordultig tele,
napáztatta, letaposott,
de nékem ne higgyenek,
mindez csupán
ügyes képcsere.
Fájdalom, a halál, e bágyadt Rilke-szövetséges,
az angyalok, a szentek
olyanok, mint a versek,
súly-, tárgy- és szagtalanok,
az atom katedrálisaiban konok szüzek,
kikkel az őrület esténként lehever.
Sétálhatok már,
rögöt, napot és kapát
nem nyújt nékem a határ,
se szalmakazlakban vonagló
meleg bársony-tüzet,
se fűrjet, se embert, se csordát,
se vizet.
Egy ember ásót ragad, ha érkezem,
ha egyszer örökre megérkezem.
S hazugság a rothadás:
kiagyalt minden gyökér,
elvetemült természet, erényes istenek,
igaz költők, halott szerelmesek.


Domonkos István költő, író, műfordító, 1940-ben született. A szabadkai tanítóképző elvégzése után az Újvidéki Egyetem BTK Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékére iratkozott, majd tanulmányait félbehagyva az Újvidéki Rádió dzsesszzenekarának tagja lett. 1973–78-ig a Képes Ifjúság munkatársa, majd Svédországban telepedett le.
Első verseit Diósi Illés néven publikálta, s igazi költővé a Symposion-mozgalomhoz való csatlakozása után vált. Itt találkozott Tolnai Ottóval, s kettejük fellépése valóságos forradalmat jelentett a jugoszláviai magyar irodalomban. 1968-ban harmadik díjat kapott a Forum Könyvkiadó regénypályázatán (A kitömött madár), 1969-ben Híd-díjat, 1973-ban pedig a Kritikusok Díját.

Első verseskötete Rátka (1963) címmel jelent meg. A Tessék engem megdicsérni (1976) című, gyermekverseket tartalmazó kötete nagy sikert aratott. Prózaírói munkássága is jelentős. A kitömött madár című regénye (1969, 1989) a jugoszláviai prózairodalom legrangosabb alkotásai közé sorolható. Jelentős Via Italia című ifjúsági regénye is (1970, 1984). Publicisztikai írásainak gyűjteménye a Redőny című könyv (1976). Önarckép novellával címen (1986) novellái és egy színműve jelent meg. Ismert művei még: Áthúzott versek (1971), Kormányeltörésben (1998), Yu-Hu-Rap (2008), Domi-dalok (2012), Allegro bajbajó (2015).

Forrás: Péter László (főszerk.): Új magyar irodalmi lexikon. Budapest, 2000.; Bori Imre: A jugoszláviai magyar irodalom története. Újvidék, 2007.