A 2013-as MAdT szponzorai


Köszönjük a támogatást!
Vissza
Február 2. – Gyertyaszentelő Boldogasszony
A régi rómaiaknál tavaszkezdő nap volt. Nagy ünnepséget rendeztek, a lupercaliát. A Plutótól, a sötétség istenétől elrabolt gabonaistennő, Ceres keresésére indultak gyertyás-fáklyás körmenettel. A keresztény egyház azután gyertyaszentelési ünneppé szelídítette az ünnepet. A szentelt gyertya pedig egészség-, szerencsevarázsló eszközzé vált.

A Muravidéken és másutt is torokfájás ellen gyertyát szenteltettek, és az álluk alatt, a torkuknál keresztben tartottak 3–4 égő gyertyát. Egyesek egy pici gyertyadarabot le is nyeltek.

Az öreg topolyaiak hite szerint, ha eljön a világ vége, akkor csak a szentelt gyertyák fognak világítani. A református vallású öreg pacsériak úgy tanulták őseiktől, hogy a szentelt gyertya a haldokló kezében enyhíti az elmúlás kínjait, és gyógyítja az orbáncot. Az öreg topolyaiak házában – Borús Rózsa szerint – valamikor régen mindig tartottak egy szentelt gyertyát vihar, vész ellen, egyet a haláluk órájára és egyet a nagyobb ünnepekre. Becsén a szentelt gyertyát felakasztották a falra, hogy ne csapjon a ménkű a házba.

Muhi János említi azt a bácskai hagyományt, hogy amíg nem keresztelik meg az újszülöttet, olvasót kell kötni a pólyájára, a fejénél meg gyertyaszentelő boldogasszony napján szentelt gyertyának kell világítania, hogy a gonoszok el ne cseréljék a „pogánkát”.

Bácsszőlősön gyertyaszentelőkor egy versikét szoktak mondani az ünnep köszöntésére:
 
„Itt a gyertyaszentelő
A pincekulcsot vedd elő,
Ha fénylik, ha nem, nem bánom,
Majd búsulhatunk a nyáron.
De most az nem való ide,
Bort az asztalra ízibe!
Ne légy szomorú és csüggedő,
Mert itt a gyertyaszentelő!” [44]
Február 2. mindenütt időjósló nap. A Muravidéken úgy vélik:
„Gyertyaszentelőn ha esik a hó, fúj a szél,
Nem tart sokáig a tél”

vagy: „Gyertyaszentelő hidege, kora tavasz hírnöke.” „Fénylik gyertyaszentelő, hideg lesz az esztendő.” Ha farkasordító hideg volt, zimankós idő, akkor azt mondogatták, már nem tart soká, várjuk a jó időt.
 
Topolya és Bácska, Bánát más helységeiben a sokéves tapasztalat így öltött formát: „Ha gyertyaszentelő havaz, közel a tavasz.” ,,Ha gyertyaszentelő fényes, a gazda kényes.” „Gyertyaszentelő melege sok hó és jég előjele.” Vojlovicán hallani: „Ha gyertyaszentelőkor süt a nap, hidegebb lesz, mint előtte.” Ha megcseppen az eszterhéj Telecskán ezen a napon, akkor kései tavaszodást várnak, de ha nem csepeg, korán beköszönt a tavasz. Szlavónia népe is figyeli az eresz csorgását, az esőt, mert azt tartja, ha megcsordul az eresz, rossz lesz a tavasz is, de ha egész nap esik az eső, bő termésre van kilátás. Székelykeve lakossága az eresz csepegését esős tavasz jelének veszi. Baranya, Bácska, Bánság, Szlavónia, Muravidék földművesei az egész napos esőből bő termésre, az enyhe időből rossz termésre következtetnek.

A fényes idő rossz ómen. Mindenütt ismert a rigmus: „Ha fénylik gyertyaszentelő, az ízíket vedd elő” (fűts). Doroszlón azt ajánlják: „Ha fénylik gyertyaszentelő, akkó a szűrödet vedd elő, mer ameddig ezen a napon besüt a nap, odáig még befúj a hó meg bever az eső.” A muravidékiek még megtoldják: a hó olyan magos lesz, amilyen messzire a napfény beért. Ugyancsak ők állítják, de nemcsak ők, hanem szinte mindenütt, hogy a medve, a borz kinéz az odújából, megfordul, alszik tovább, mert még annyi ideig lesz hó, mint eddig. A feketicsiek, becseiek úgy vélik, hogy még negyven napig tart a hideg.

Vörösmarton az a hír járja, hogy a kígyók, békák, cserebogarak gyertyaszentelőig lefele mennek a földben a hideg elől, gyertyaszentelőn megfordulnak, és jönnek felfelé, csábítja őket a tavasz.

Baranya népe így foglalja össze tapasztalatait: „Ha gyertyaszentelő fénylik, a ruhádat vedd elő.” Székelykeve kissé tovább megy a következtetésben: [45]
 
„Ha fénylik a gyertyaszentelő,
A szűrödet vedd elő.
De ha csepeg-csorog,
Kevés lesz a borod.”

A pásztorok nevében Balázs Mátyás Oromhegyesről a következőket mondja: „A mi pásztornépünk alföldi, nem a medvét emlegették, inkább azt emlegetik: ha a gyertyaszentelő havas, közeleg a tavasz, ha derűs az ég és csendes, akkor a tavasz érkezése még várat magára.”
 
Ami most igen aktuális: „Gyertyaszentelő, ha fénylik, a drágaságot reménylik.” [46]