A 2013-as MAdT szponzorai


Köszönjük a támogatást!
Vissza
Van helyünk a világban
VMMI krónika
2018. november 15.
Tiszakálmánfalván szervezték meg a magyar szórvány napjának
központi ünnepségét

A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség a Magyar Nemzeti Tanáccsal közösen immár harmadik ízben szervezte meg a magyar szórvány napját Vajdaságban. Tegnap délután Tiszakálmánfalván, a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület székházában ünnepeltünk. A budiszavai rendezvény a Himnusz eléneklésével kezdődött, a legelején ft. Szöllősi Tibor tiszakálmánfalvi plébános, keresztény hagyományhoz híven, Isten áldását kérte hozzá, és a rendezvénysorozat egészéhez.
Milánovity Ottilia a házigazda nevében köszöntötte a vendégeket és felszólított arra, hogy ne csak a mai, ünnepnapon tartsunk össze, hanem az év mindegyik napján! Sutus Áron a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség nevében szólt az egybegyűltekhez: A szülőföldhöz kötő gyökerek eltéphetetlenek. Akkor, amikor a magyar szórvány napjára összesereglünk, arról is gondolkodunk, hogy miként élhetjük meg azt – Ünnep a szórványközösségekért? Vagy a szórványközösségek ünnepe? Szerintem csak egyszerűen Ünnep. Mindannyiunk közös ünnepe. Attól ünnep, hogy egész életutat, magyar életet tud kirajzolni – mondta többek között az elnök, aki egyúttal köszönetet mondott mindazoknak a hihetetlen munkabírással szolgáló, nem megalkuvó, bátor, a bácskai, bánsági és a szerémségi tájból kinövő személyeknek – tanítóknak, óvodai, iskolai, szórványkollégiumi vezetőknek, lelkészeknek, akik a szórványért, a magyarságért tesznek. – A bácskai és bánsági szántások, a szerémségi szőlőtőkék, a síkság, a domboldal és közös folyóink felett képződő köd nem homályosít, mindinkább a belekapaszkodást, a ragaszkodást regéli. Van helyünk a világban, itt, a Kárpát-medencében, a Délvidéken, kicsiny szülőfalunkban. Van feladatunk, van kiért, és van kivel. A magyar szórvány napja ennek az ünnepe – hallottuk.
A Kárpát-medencei Képviselők Fóruma – felkarolva Böjte Csaba ferences atya kezdeményezését – Bethlen Gábor erdélyi fejedelem és magyar király születésének napját, november 15-ét a Kárpát-medencei szórványmagyarság napjává nyilváníttatta. Az Országgyűlés 2015. november 3-án meghozta határozatát, így már tavalyelőtt és tavaly megannyi rendezvény, konferencia, találkozó, a közmédia egész napos műsorai, tematikus programjai a közös felelősségre, az odafigyelés és törődés fontosságára, a szórványmagyarság közösségeiben folyamatosan teremtődő értékek gazdagságára hívták fel figyelmünket, hívtak a közös ünnepre.

A tegnapi rendezvényen beszédet mondott mgr. Hajnal Jenő, az MNT elnöke is. Úgy értékelt, hogy Tiszakálmánfalvánál alkalmasabb helyszínt a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség nem is találhatott volna a magyar nyelv és a magyar szórvány napja, délvidéki, központi ünnepségének megrendezésére. – Úgy gondolom, hogy az élet minden területén mindig a háttér számít, egy érzés és gondolatvilág rejtetten ható delejessége, az a láthatatlan, dúsan felszerelt és kimeríthetetlen „mögöttes országrész”, melynek a betű csak afféle előretolt katonája. Ennek a „mögöttes országrésznek” a lakossága ezúttal Tiszakálmánfalva magyarsága. Egy közösség, amelynek ősei 134 évvel ezelőtt alapították meg falujukat a Budiszava erdő közelében, és amelynek kezdeményezésére a település a Tiszakálmánfalva nevet kapta, mindig is elszánt és tudatos volt. Elsősorban ennek köszönhető, hogy senki sem tudta ennek a dolgos és állhatatos népességnek a tagjait meggyőzni arról, hogy egy szó „mögöttesénél”, nevezetesen falujuk eredeti magyar nevének megőrzésénél fontosabb lehet bármilyen más érdek, balga félelemkeltés. Többszöri sikertelen próbálkozásuk után az új összetételű Magyar Nemzeti Tanács 2015 márciusában hozott határozatot a Budiszava helységnév Tiszakálmánfalvára történő módosításáról. Az óvó, védő és melegítő otthon az, ahol az ember végre azonos lehet önmagával, mert elfogadják annak, aki. Hazamenni azt jelenti, hogy otthon önmagunk lehetünk, testi-lelki kényelembe helyezzük magunkat, és megfürdünk a szülői szeretetben. És az otthonnak ez a melege nemcsak felszabadít, hanem önkéntes tehervállalásra, egymás iránti felelősségre is késztethet. Sőt, ha nagyon törekszünk rá, akkor akár egész hazává nőheti ki magát – üzente egyebek között a Magyar Nemzeti Tanács elnöke.

A tegnapi rendezvény szervezői között volt a Dél-Bácskai Szórványközpont is, a műsorban az idén a dél-bácskai, a szerémségi, az észak- és a közép-bánsági szórvány- és szigetmagyarság közösségei mutatkoztak be, Tiszakálmánfalva, Maradék, Piros és Torda népdalkörei, táncegyüttesei, népi énekes és táncos szólistái. Muzslyáról Rontó Márta mesével, Sziveri Emese verssel érkezett, láthattuk a pirosi Gyenge Júlia fellépését is. Végezetül a helyi Derenduca néptáncegyüttes előadását élvezhettük. Az egyesület székházának előcsarnokában a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet jóvoltából megtekinthettük az Aracs és az aracsi kő című kiállítást. Az aracsi követ valamikor 1100 körül faraghatta egy ismeretlen művész, valószínűleg egy templom falába lehetett beépítve. A terem másik részében az Árvácska kézimunkacsoport kiállításában gyönyörködhettünk. (szb) (Magyar Szó, 2018. november 15.)